tű
匈牙利语
词源
源自古旧动词tövik (“扎,戳,钻”) + -ő ~ -ű (分词后缀)。[1]
发音
- IPA(帮助):[ˈtyː]
音频 - 韵部:-tyː
名词
tű(复数 tűk)
变格
变格(词干:长/高元音,元音和谐律:前圆唇) | ||
---|---|---|
单数 | 复数 | |
主格 | tű | tűk |
宾格 | tűt | tűket |
与格 | tűnek | tűknek |
工具格 | tűvel | tűkkel |
因果格 | tűért | tűkért |
转移格 | tűvé | tűkké |
到格 | tűig | tűkig |
样格-形式 | tűként | tűkként |
样格-情态 | — | — |
内格 | tűben | tűkben |
顶格 | tűn | tűkön |
接格 | tűnél | tűknél |
入格 | tűbe | tűkbe |
上下格 | tűre | tűkre |
向格 | tűhöz | tűkhöz |
出格 | tűből | tűkből |
上格 | tűről | tűkről |
夺格 | tűtől | tűktől |
tű 的所有格形
|
派生词
复合词
- biztosítótű
- brosstű
- gombostű
- hajtű
- iránytű
- melltű
- tűpárna
- tűsarok
- varrótű
短语
- tű a szénakazalban
- tűkön ül
- tűvé tesz
参考资料
- ↑ Zaicz Gábor, Etimológiai Szótár, Tinta Könyvkiadó, ISBN 963 7094 01 6
拓展阅读
- tű in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.